Zombulás

Határozottan elindultam valamilyen úton, amilyenen talán nem kellett volna. Nyugalom, nem lettem szerelmes vámpírba, vérfarkasba, vagy más természetfeletti lénybe, ennyire nem vagyok őrült és kétlem, hogy errefelé akár még balszerencsémmel kísérve is összefuthatnék efféle teremtményekkel. Egyszerűen csak arról van szó, hogy teljesen bele tudok merülni a Twilight lefordított szövegének magyarosításába, elfelejtkezem olyan apró dolgokról, mint az idő múlása, éhség, fáradtság érzete. Mintha nem is lenne rájuk szükségem. Persze, az önkontrollt még alkalmazom, ha nehezen is, de elrakom a gépet és próbálok aludni, de ugye nem megy, a cselekmény jár a fejemben, vagy az, hogy néhány esetben egyáltalán nem ilyen biológiai reakciót kellene kiváltania egy dobogó szívvel régóta nem rendelkező lénynek, vagy hogy én miért nem tudok ilyen remek alkotást kicsiholni magamból, vagy teljesen üres az elmém és csak bámulok a sötétbe azon gondolkozva, hogy vajon nyitva van-e a szemem, vagy csak megszokásból pislogok csukott pillákkal. Ilyenkor van, hogy felkelek, sétálgatok kicsit, becsukom vagy épp kinyitom az erkély ajtaját, elgondolom, holnap mit csinálok, mit kellene még elintéznem, hogy végre csak a tanulásra koncentrálhassak, nem az idióta ügyfélfogadással és nem létező címekkel rendelkező hivatalok felkutatására pazorolnom az időm. Vagy, rosszabbik esetben belenézek a tükörbe, miközben elhaladok előtte és egy véreres szemekkel rendelkező egyén néz vissza rám. Tiszta horror, lassan megkérdezik majd tőlem, hogy nem szeretnék-e egy pohár friss vért, vagy csak szimplán elkerülnek, mert morogni kezdek. Na igen, ez cseppet sem emberi lassan.

Igen, az idő. Teljesen álmatlanul fekszem le, van olyan, hogy csak fél órát alszok és másnap egyáltalán nem vagyok fáradt, csak összezavarodott. Ha alig alszok, még kómásnak kellene lennem, fáradtnak, vagy nyűgösnek, de a szokásos bunkóságom erősebb intenzitásától eltekintve (ami az idegesítő emberek tömegétől nem csoda, hogy megnövekedett) semmiféle változás nem ment végbe. Akkor egyáltalán minek aludni? Csak felesleges idő megy el ezzel, amit felhasználhatnék mondjuk tanulásra, vagy olvasásra és ezzel kiküszöbölhetném azt a cseppet sem csekélynek mondható lemaradásom, ami a szlovák osztálytársaimnak nincs, hogy én is úgy értsem és beszéljem a nyelvet (vagy legalábbis próbáljam), mint ők.

Talán nem most kellene kipróbálnom, mennyi ideig nem kell ennem, vagy aludnom, de ez nagyon csábítónak tűnik, mikor arra gondolok, hogy kevesebb, mint 3 hónap múlva itt elszabadul egy kisebb pokol, mikor jobban fogok rettegni, mint az érettségi idején, mert itt nem tudják, mi rejlik bennem, hiába bizonygatják azt mosolyogva, hogy az ő szemükben mindenki történész, még ha kis pisisek is vagyunk ehhez a megnevezéshez...

Reméltem, hogy az aggodalmam elmúlik, mire félig-meddig végére érek a mondandómnak, amit sikerült annyira megrövidítenem, hogy szinte értelmét vesztette, de néha értelmét látom elgondolkodni ilyen "kisérletezésen", de ez csak akkor lesz elérhető számomra, mikor semmiféle káros hatása nem lesz a teljesítményemre.

Na, inkább abbahagyom, mert mindenkinek elveszem a maradék életkedvét is, nem csoda, ha nem szeretek nyafogni, és inkább magamban tartom a kis horderejű "problematikáimat" :D

Pá

Share This

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
Get MintShare Now