Ekkorát még soha életemben nem szívtam. Komolyan. Történt ugyanis, hogy nagy lelkesedésemben kitaláltam, hogy nekem mindenáron ott kell lennem ama történelmi pillanatnál, amikor eldől, hogy a Fidesz nyerte a választásokat. Úgyhogy Peckyvel felkerekedtünk, és Budapest felé vettük az irányt, a Vörösmarty térre, a Fidesz ideiglenes főhadiszállására. Úgy számoltuk, hogy kb. este 10 körül már a szavazatok nagy hányada fel lesz dolgozva, így nyugodtan elérjük a 23.10-es vonatot. Tisztára be voltunk sózva, nagy lelkesedés...stb...Oda is értünk nagy nyugisan a Vörösmarty térre, ahol jó kis élő zene ment (tiszta Dublin retro feeling), már gyülekeztek az emberek, a tér üvegpalotájában pedig láttuk, hogy jönnek-mennek a leendő kormánypárt képviselői - fel is integettünk nekik :) Este 7-től aztán megkezdődött a huzavona. Urnazárás után egyből adták a tv-k az exit poll-okat, nagyarányú Fidesz győzelem mindegyiknél - a győzelem biztos volt, csak az arányok voltak kétségesek. Ezután jött a fekete leves. Az idióta, béna, tökölődő OVB és OVI (a választásokat lebonyolító két iroda - egyáltalán miért kell hozzá két iroda, egy nem elég?) meghosszabbították a kampánycsendet, mivel 8 szavazókörben még szavaztak. Mit szavaztak, több száz méteres sorok alakultak ki. És mindez miért? Ugyanis a nem lakóhelyükön szavazókat egy db. szavazókörbe zsúfolták be településekként. És így az átlag 7-800 szavazó helyett, több ezren szavaztak egynehány szavazókörben. Ugyan miért is jutott volna is az eszébe a fentebb említett bizottságok közül bármelyikének is, hogy meggyorsítsák a szavazást ezeken a helyeken, amikoris már délután lehetett olyan beszámolókat látni tv-ben, hogy valaki már 50 percet állt sorba (nekem kb. 15 percet vett igénybe az egész oda-vissza úttal). Minden elismerésem azoké, akik kivárták a sort, órákig álltak sorban - én is ezt tettem volna. Olyan ritkán szólhat bele az ember a politika irányításába, legalább ilyenkor 4 évente hadd éljek már a jogommal. Az utolsó szavazó éjjel 1/4 2-kor adta le a voksát. Abszurdisztán! És akkor visszatérve ránk. Negyed 8 körül az OVB-OVI kitalálta ezt a meghosszabbított kampánycsendet, figyelmen kívül hagyva, hogy az egész ország idegeskedve várta az eredményeket. Nekünk pedig nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogunk sem ünnepelni, sem eredményeket megtudni, sőt, elment 3400 Ft.-unk a vonatjegyre, és mivel csak hajnali 2 után értünk haza, kóma volta 2 napig suliban, de sebaj... Szóval 22.30-kor indultunk vissza a Keletibe, 22.45 körül jött az 1. infó az eredményről, és amikor már a vonaton ültünk tudtuk meg, hogy Orbán Viktor most lépett a színpadra a Vörösmarty téren. Véleményem szerint két fideszes sírt bánatában az országban: akik a Dacia expresszen ültek Békéscsaba felé menet. Olyan érzés volt, mint kielégültnek maradni szex után (tudom, hogy durva hasonlat, de tényleg olyan volt). Odamentünk ünnepelni, örülni, látni Orbán Viktort, mivel 8 évig csak tűrte az ember a komcsikat, erre mindenről lemaradtunk: az ünneplésről, Viktorról, az eredményekről, az állítólag tök jó m1-es műsorról, és úgy általában mindenről. Plusz anyagi kár. Láttuk viszont a volt és leendő belügyminisztert, Pintér Sándort és Selmeczi Gabriellát. Ennyi. És ott virítunk a blikk és az index fotóin. És azóta sem tudtam rendesen örülni. Elvették tőlünk az örömet.
Erről maradtunk le:
És ez jutott nekünk:
Pálffy István bemondja, hogy ha 8 évet kibírtunk, akkor pár órát még biztosan...
És íme az index.hu ill. a Blikk fotói, amelyeken ott virítunk:
Akkor ennyit 2010. április 11-ről, emlékezetes volt, az biztos. Ciao, Cs.
