Hangzik egy ideje a szobámból, ha valaki erre jár, azt hiszi, nem vagyok normális... Történetesen most épp eszemnél vagyok, arról nem tehetek, hogy ha a betegség előszelét megérzem, kapásból mindent elkezdek utálni.Utálom a telet, hogy nem takarodik el innen.
Hogy csütörtökön esett a hó és a suli bejárata előtt majdnem takartam egy akkorát, hogy azt Chaplin is megirigyelte volna..... pontosabban megcsúsztam a vas mit tom én min, ami a sarat hivatott ímmel-ámmal letakarítani a nebulók és iskolai alkalmazottak lábbelijéről. Igen, megcsúsztam, először hátralendültem deréktól felfelé, minek hatására kirepült a kezemből az mp3-am. A második megmozdulás egy tökéletesen végrehajtott mérlegállás volt- szerintem Krátky tanárúr és Zsibi pozitívan osztályzott volna.... Nah, legutolsó mozdulatsorral kétszeresen veszélyeztettem testi épségem- először is 10 centin múlott, hogy nem orroltam bele a vas ajtóba, és további 20 centi volt a padlótól. Érdekes látvány lehettem reggel 7-kor. Kb 5 percig még úgy remegtem, hogy ha vki olyan lát, aki nem ismer, a Parkinson-kór kezdeti stádiumát állapítja meg.
Utálom az orkán erejű szeleket márciusban.
Továbbá utálom az orrfolyást, holott reggel semmi bajom nem volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És ezzel mindent elmondtam.
De a retkes kis bacilusok nem fognak sokáig partizánkodni XD Hááááá, kinyírom őket :P
