Próbálom röviden összefoglalni nem mindennapi szerencsétlenségeimet, amit röpke 4 óra alatt sikerült kiviteleznem, hozzáteszem, ezeket kb 2 nap alatt sem teszi meg más, kicsit is épelméjűnek titulálható személy...
Kezdődött azzal, hogy reggel korábban felkeltem, hogy megnézzem a neten, milyen vonatcsatlakozásokra számíthatok szerdán, ne érjen meglepetés, ha meg akarom váltani a jegyem. Aha, csak szerettem volna megnézni, mert az okos gép azt mondta, nincs net, beszéljek a felhasználóval. Kicsit sem volt kedvem 6-kor felhívni őket, hogy ugyan csesszenek már valamit, mert netezni akarok...ehelyett fogtam magam, és kimentem a buszhoz, igaz, a 6:16-os szokás szerint 30-kor jött, de inkább olvastam a nagy hidegben. Két lapozás közt azon gondolkoztam, hogy ez az, megint jó hülyének fognak nézni, hogy azt sem tudom, melyik vonattal akarok menni, de hiszen miért is csodálkozom ezen, hozom a szokásos formám...
Igen, a jegyváltás nem ment zökkenőmentesen...megváltottam Tk-tól Bpestig, de rájöttem, hogy visszafele még ok, hogy hazajutok, viszont odafelé gyanús volt, hogy lenne akárcsak egy vonat is, amivel 14:00-re lazán Pozsonyban lehetek, ezért hiába is hallgattam a feljebbvalóimba, muszáj volt megkérdeznem az információs kisasszonyt, hogy mi is a helyzet. És nem csalódtam... tudtam, hogy az univerzum nem hagy egy pillanatig sem slamasztika nélkül. Mindegy, az információhoz lazán 2x másztam vissza, mire harmadik próbálkozásomra meg tudtam venni egy menettérti jegyet belföldön...Igen, sosem vagyok egy főnyeremény, de azt azért már nem akartam kockáztatni, hogy komplett idiótának nézzenek, ha benyögöm, hogy akkor most Pozsonyba is kérnék egy jegyet...majd, ha fagy! Inkább később unalmas óráimban megváltottam az Andrássyn, ott eleve kedvesebbek, és talán vágják is, miről makogok. Mert azért egy épkézláb mondat sem jön ki a számon, amikor kellene. Nesze neked, diplomáciai képesség :(
Következő utam egy közjegyző felkutatása volt. Életemben nem láttam ilyen jelenséget, ezért úgy gondoltam, ha máshol nem, a bíróságon segíthet nekem valaki, ha meg nem, akkor beperelem magam, vagy valaki mást :P Egy kedves, beszédes és roppantul segítőkész (Naná, hisz unatkozott, és kicsit hasonlított kocka barátunkra, aki fiú létére imád fecsegni:)) biztonságiőr igazított útba. Mondta, jobbra kell mennem, és erőteljesen bal felé mutogatott. Gondoltam, ok, ha neki ez a jobb, hiszek neki és kicsit oldalt álltam, hogy nekem is jobb oldalamra essen az út :D Azt is megemlítette, hogy lehetetlen eltéveszteni...hisz nem ismer, de nem akartam mondani neki, hogy simán el tudok tévedni egy nyílegyenes utcán is, amit meg is tettem fél órával később.... De ennyire nem sűrítem le, akkor nem lenne mit végigunni :P A szöveget azzal folytatta, hogy fénymásoljam le legalább 10x a hitelesített fénymásolatot, hisz az első 5 hivatalosnak is nyilvánítható, ő is így csinálja és eleve kevesebbe kerül, ráadásul csak a fénymásolatokat passzolom el idő előtt, nekem még mindig marad tartalékba az "eredeti". Hát, azt nem gondoltam volna, hogy pont egy bírósági épülett előtt egy ártalmatlan diskurálás alatt rávennének egy bűncselekménynek tekintendő tettre, ráadásul egy biztonságiőr Justicia szobra felé fordulva...Már csak a cinkos kacsintását vártam, de lelkesen bólogattam, és nyugtáztam, értem, mit mond...Haláli az a fazon, később láttam a sétálón, a nyakkendője rendesen megkötve, de a lelógó részt begyűrte a mellényzsebébe...Ő valami fogalom :D
A fénymásolós procedúra után hitetlenkedtem egy sort, hogy nem lehet az utca elején, amit keresek, ennyire nem vagyok szerencsés, ezért elmentem egész a Korona Presszóig, aztán régi emlékek fájó emlékei szinte lyukat vájtak belém, ezért sietősen visszafordultam és fohászkodtam, hogy minél előbb végezhessek, mikoris tényleg az utca elején megtaláltam, amit kerestem...Egyszer van igazam, és még magamnak sem hiszek. Szánalom... Végülis, mivel csak kivonatot hitelesítettem, ezért 520 Ft-tal megúsztam, később majd alkalmazom frissen szerzett "cinkostársam" jótanácsait, és rossz leszek :P Egyszer nekem is szabad. :D
A neheze csak ezután kezdődött...13:00-kor nyitott a szlovák főkonzulátus, addig tesómmal elugrottunk az Alexandrába, meg egy pár boltba körülnézni, ami sok jót ígért, de keveset tartott meg, így ha azt nézzük, jól jártunk, nem csórósodtunk el :P És a konzulátus... nagy bátran másodjára próbáltam elfordítani azt a szerencsétlen ajtógombot (bezzeg az amcsi filmekben annyira könnyen megy a betörőknek :@) , mikor egy csaj megszólalt mögöttem, hogy mindjárt jön a konzul és kinyitja...ha nem áll szorosan mögöttem, hanyat-homlok elmenekülök és még talán visítozok is, de nem tettem, vártam az elkerülhetetlent, aki éppen az ajtót szélesre tárva előttem érdeklődve szemlélte tépelődésem, és mire ki bírtam nyögni, hogy csak információt szeretnék kérni, beengedett, de a pillantása nem könnyítette meg a dolgom. Csak annyit akartam, hogy hol tudom elintézni a Preukaz Slováka zijúceho v zahranicí nevezetű kártyát, erre meg olyan keresztkérdésekkel kell bombázni, hogy az igi küldött-e...Hát, akkor nem lennék ennyire szerencsétlen, na mindegy, szerencsésen gyengeelméjűnek titulált, és fájdalmamra elkezdte fordítani tulajdon mondatait magyarra, mintha teljesen hülye lennék. Ez van, ha nincs a közelben egy segítőkész recepciós, aki csak annyit mondana, hogy vagy a konzul úron keresztül tudom elintézni, vagy Szloviban...na, ennyi kellett volna, erre meg, hogy hova jelentkeztem és viszlát. De utána szlovákul megkérdezte, mikor megyek ki és sok sikert kívánt. Hát, rekordot döntöttem a mai nap és nem is egyet: sikerült magyarul és szlovákul is halandzsáznom mindenkinek, őőőő-zni, ami amúgy nem jellemző rám, 2x néztek totálisan idiótának és sikerült 2 mp alatt csuromvizessé válnom, mintha úsztam volna, ami nem kis teljesítmény....asszem, megérdemlem a Cotangens Lajossá nevezésem legalább erre a napra...és még ki tudja, mi vár rám szerdán teljesen egyedül Szloviban és egy egyetemen, ahová beiratkozni készülök. Igaz, én választottam, de sosem voltam igazán tudatában, hogy nekem valaha valamiről szabad volna döntenem anélkül, hogy kataklizmát hozzak össze pusztán egy mondattal. Sikerül mindenhol hatalmas űrt hagynom magam után, ami bosszantó és szeretném, ha megszűnne ez a "képességem", mert egyáltalán senkinek sincs hasznára. Legkevésbé nekem nem.
Megint egy hosszú bejegyzés sikerült, lassan tényleg regényt kellene írnom :P
.jpg)
