Kulcsmásolás

Ma kulcsot szerettem volna másoltatni. Sajnos, ahova eddig jártam, zárva volt, mert az illető szabira ment. Gondoltam, akkor elmegyek itt a lakótelepen az kulcsmásolóhoz, közel is van, nem is olyan drága. 17 óráig van nyitva, ezért nyugodtam mentem. 16.04-re értem oda, és persze zárva volt. Na, örültem ám neki marhára! Máshol nem is tudtam, hogy hol van kulcsmásoló. Telefon Katinak, aki mondta, hogy a Centerben van. Aúúúú...mehettem vissza, még jó, hogy ma már jártam arra. Nagy örömömre, ráleltem egyből...egy kis bibi volt csak: 590 Ft. volt egy kulcs!!!!!!!!!!!!! És nekem kettő kellett! Anyád! Tolvaj banda!

Na, mindegy, ez van, már annyira nem is idegesít, mert eltörpül a római út mellett! :D Megyek is, csinálok egy kis rendet szerény lakhelyemen út előtt. Ciao! Cs.

Néhány aprónak tűnő, ám annál bosszantóbb dolog

Csak röviden. Múlt hétfőn délután 6-tól másnap hajnali 1-ig bizonyítványokat írtam, ezt a tevékenységet másnap délelőtt 9-től folytattam egészen délután 4-ig. A pech ebben az, hogy noha csupán 19 ember jár az osztályomba, de 4 példányban kellett kitölteni a biziket: magyarul és szlovákul bizonyítvány, majd ezt megismételve a törzslapokkal is. Ezen kívül 4x kellett beírni, hogy adott tantárgyból éves szinten hány óra volt, hiányzások, dátumozás, aláírás, fejlécek, hogy tovább léphet a következő osztályba, dicséretek...stb. A jobb hüvelykujjam már görcsben állt! Ja, és persze 3 féle pecsétet kellett minden egyes oldalon elhelyezni.

Aztán az érettségi. Amiben a pech az volt, hogy az általam tanított két tantárgy, a töri és a népismeret egymás után volt. “Ragyogó” ötlet volt, mert pl. 2. nap kb. 2 órát csak én feleltettem, aztán kimentem megérdemelt szendvicskémet elfogyasztani, de még csak a felénél tartottam, amikor már hívtak is vissza. Hát, mondom, ez mégiscsak túlzás! És persze, amikor már mindenki halálra unta magát, az utolsó 3 felelet is az enyém volt. De Dusónak volt ezzel szerencséje...:) (szokás szerint).

Múzeumok éjszakája. Este 10 körül érkeztünk Bömbivel a múzeumba, két “lovag” már vár minket:) Éjfél körül azonban elkezdett szakadni az eső, de nagyon. Amolyan kis trópusi eső. És még hideg is volt rendesen. Főleg kellemetlen volt, ha még hozzáveszem, hogy előtte vagy 2 órát fagyoskodtunk Robiéknál...Aztán mit volt, mit tenni, hajnali 3/4 1-kor elindultunk szakadó esőben, vaksötétben bicajjal haza. Mondanom sem kell, szarrá áztam. Nehogy már  kimaradjak valami rosszból!

Körömpörkölt. Már megint körömpörkölt! Komolyan mondom, ezek csak ezt az egyfajta kaját ismerik! Tavaly is körömpörkölt volt Szarvason, most mi is azzal kínáltuk őket. Nem is tudom, csak én vagyok olyan finnyás, hogy hányingerem van ettől az ételtől???? Az előkészületekből is kivettem a részemet: nem tudom mennyi uborkát reszeltem le, de ennyit életemben szerintem összesen nem ettem meg. Mondjuk, egy kis darabot az ujjamból is reszeltem a népes vendégseregnek bele, úgy finomabb :D És mivel én voltam az egyik büszke körömpörkölt-felelős, azonmód, hogy a bogrács közelébe kerültem, sikerült is nyomban beleejtenem a forró pörköltbe a merőkanalat. Ezek után jobbnak látták, ha nekem más szedi tele a tálat, amit már profi módon szolgáltam fel. Persze, tantestületünk néhány férfinak álcázott tagja alaposan elázott (no, nem az esőn, pedig az is zuhogott megint rendesen), és akkor jött ám a “Csilluskanéni a 8-as trambulinon” és a “te is igyál már” c. műsor, alig tudtam elmenekülni. De túléltem! Hu...nagy kő gördült le a szívemről. További “élmény” beszámoló a szarvasi tantestülettel tartott közös buliról a blogomban ...hamarosan....

Már csak pár nap és utazom Rómába, el tom képzelni, ott is mily’ megpróbáltatások várnak rám. Aúúúúú....

Most megyek, pápá.

Jogos felháborodásaim némi iróniás felhanggal kisregénybe sűrítve

Minden (amiről szót kívánok említeni az olvasók tanulsága érdekében) ebben a mindent eldöntő utolsó, 12.-es tanévben történt. Félig-meddig címszavakban adom közzé meglátásaimat, amikre nem szeretnék bővebben kitérni, hiszen lesz olyan is, ami sokkal több hangsúlyt érdemel, inkább ezekre terelném a figyelmet. Természetesen ehhez az is hozzátartozik, hogy egy egész éves lemaradást próbálok pótolni, mert elég sok minden történt velem.
Kezdhetnénk azzal, hogy egyik hímnemű osztálytársam erőteljesen elkezdett irántam érdeklődni mondhatnám már októbertől kezdve. Ez természetesen sok embernek feltűnt, de a többség csak jól szórakozott szorult helyzetemen, ami elég ramatyul érintett, hiszen az ember a barátaitól támogatást és megértést vár, nem gúnyolódást és semmittevést. Később a beszédembe való állandó közbeszólogatás nyílt zaklatássá, követéssé és a személyes élettér megsértésévé fajult, ám ekkor is csak pár ember vette észre, mennyire kínos és néhány esetben veszélyes lett ez a gyermeteg szerelmi megnyilvánulásnak induló eset. A lényeg az, hogy a türelmes elbeszélgetés, fenyegetés, sírás, tehetetlenségben elcsattant pofonok sem térítették jobb belátásra az illetőt, ezért kénytelen voltam ehhez a szituációhoz hozzászokni, elviselni nap mint nap.
Emellé társult egy neves országos szlovák nyelvi és irodalmi versenyen való részvétel fenyegető árnya is, ami miatt a történelemre nem tudtam annyi időt szánni, mint szerettem volna. Naivan azt gondoltuk, hogy az OKTV-n elért szép eredmény automatikusan kezünkbe ejti a szlovák emelt szintű érettségi 5-ösét és egy felsőfokú nyelvvizsgabizonyítványt, ám az írásbeli után szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy ebből egy szó sem igaz, hiszen készülnünk kell érettségire, maximum 80 pluszponttal gazdagodhatunk, de ezt is csak akkor, ha szlovák irányt jelöltünk meg. Szívás a köbön, semmi baj, ezt is keserves tanulás árán teljesítettük(már aki tanulás árán, ugye XY?), és elhoztuk az 1., 3. (szerény személyem a dobogó eme fokára száműzetett, hiába, nem sikerülhet minden tökéletesen:)), és a 4. helyet is. Mindenesetre nem akarok senkit sem megbántani, de szerintem a tudást kellene előnyben részesíteni, nem a kapcsolatokat, de mit várok ettől a világtól, ahol a tudást birtokló személy minősül a gyengének, és az a túlélő fajta, akinek több kapcsolata van a mai világban, mint amennyi az értelmi képessége?!...meggyőződésem, a világ igazságtalan és kegyetlen.
Ezzel párhuzamosan folyt a Szlovákiába való jelentkezés 4 páciensnek az osztályból...Rengeteg idő, pénz és ideg van benne(megemlíteném az orvosi rendelőkben való rohangálást, mikor mindenki jól megérdemelt pihenését iktatta a tavaszi szünet keretében:S), hiszen nekem kellett mások munkáját is elvégeznem, telefonálnom a saját költségemen, hogy ugyan hozzák már be a szükséges papírokat, hiszen, úgymond, rám mindig lehet számítani, segítőkész vagyok és mindenki helyett elvégzem a papírmunkát, még akkor is, amikor az enyém rendben van. Köszönettel tartozom egy kedves osztálytársamnak (név szerint Galinak), aki feláldozva szabadidejét segített nekem, és nem hagyott ebben a rabszolgamelóban végelgyengülésben és idegbetegségben kimúlni.
Időközben kiderült, hogy négyünk közül egyedül csak nekem kell felvételiznem, hiszen két úriembert felvettek Nitrára, a harmadikat pedig a jegyei alapján bírálják. Hát igen, egyedüli lányként mentem felvételizni a szlovákok történelméből mindössze 2 nappal a szóbeli érettségi előtt!!!És a Nagyfőnök csak annyit tudott mondani, hogy ez magánügy, és ez van. Természetesen nekem kellett intézni az utazást, szállást, hazaérkezést és másnap menjek vissza a koleszba és készüljek a 3 szóbelimre...na, köszönöm szépen. Nem volt ez olyan egyszerű. Eleve meg kellett találni a felvételi helyszínét, aztán fél órán keresztük szívóztak velem, hogy mivel nincs érettségim, nem írhatom meg a tesztet, később mondták, hogy valószínűleg nem fognak felvenni, mert nem pontozhatják stb. Akkora szivatás volt az egész teszt! Mindössze 30 percig tartott (volna) 15 kérdés megválaszolása, helyes megoldás behelyettesítése, amiből 3 kivételével elég beugratós volt, és ugye a szlovák nyelv rejtelmeiről nem is beszéltem... Hazafelé Mezőtúron átszállás közben lekéstük a vonatot nővéremmel -ő kísért el felvételizni- , ezért majdnem 2 órát várakoznunk kellett egy másik vonatra. A teszt megírása 9:45kor ért véget, ehhez a viszonyítási alaphoz képest én 21:45kor értem haza. Másnap lekéstem egy buszt is, minek következtében a 20:00-val kellett bemennem Békéscsabára a koleszba, és otthon még nem esett, mikor elindultam a buszhoz, ezért nem vittem magammal esernyőt, hát Bcsn szakadt! Szakadó esőben értem be a koleszba majdnem 22:00kor, persze egy busz sem ment arra, gyalogolnom kellett. Másnap meg az érettségi várt rám és egy csomó mellékes cuccokért való rohangálás, amikkel megbíztak a "felettesek" (pl bor az elnöknek, pezsgő).
Összegezve egy nagyon problémás és zsúfolt tanévet zártam, és ezennel vége is a gimnáziumi éveimnek. Sokkal boldogabbnak képzeltem el az utolsó évem, sajnos, ez nekem nem adatott meg. Elkezdődött a nyári szünet, de még ilyenkor is a továbbtanulással kell foglalkozni. Azt mondták, hogy valszínűleg fellebeznem kell Pozsonyba, ha nem vesznek fel, de már belefáradtam ebbe az egészbe. Ha már most ennyi gond van vele, akkor mi lesz később???

Fövenyes utca live

Éppen most égett ki a nagyszobában az égő...Miért ne? aúúúúúú

Két nap három szívás

Kezdjük időrendileg visszafele. Drága jó Párducom elkezdett területet jelölgetni. Kb. fél órámba tellett, mire felfedeztem, honnan jön a szag. Aztán kimentem a fürdőszobába, hogy kimossak, kiderült, hogy a drága, márkás kék törölköző totál kékre festett mindent, az olcsó kínai ugyanolyan kék törölköző pedig nem engedi a színét. Miközben ezen bosszankodtam, Párduc sunyi módon benyomult a fürdőbe, és odapisilt, ahova nem kellett volna. Gondolom, bekövetkezett, amitől mindenki óvott: elkezdte megjelölni a területét. Úgyhogy gyorsan el kell vinni ivartalanítani. Csak még nem tudom, hogyan viszem el dokihoz. Meg hogy osztálykirándulás előtt vagy után vigyem-e el? Meg hogy mi lesz vele 3 napon át...

És a 3. szívás: pénteken délig kellett leadni az érettségi tételeket, két példányban, befűzve, persze, egy 3. példányt is kellett nyomtatni, amelyek majd a borítékba kerülnek. Hát, lófifuti egész nap, még szerencse, hogy csak két órám volt. Kiderült, hogy az egyik tételt kétszer mentettem le, 20-as és 21-es tételnek is. Úgyhogy még haza kellett vágtatnom érte és kideríteni, hogy melyik maradt ki. Mondjuk, a törivel nem is volt gond, előző este csináltam őket, azt hittem, hogy max. 2 óra alatt végzek, mert csak 6-ot kellett csinálni, mert ennyit kellett a tavalyiból lecserélni. Na, erre lett belőle este 8-tól hajnali 2-ig tartó munka. A népismeret tételek már nagyobb fejfájást okoztak, innen-onnan kellett összeollózni őket, de mire megcsináltam...ááááááá. Ráadásul, a tanáriban a szépen nyomtató nyomtató bemondta az unalmast (mikor máskor?), aztán az infóban nyomtattam, de ott csak fekete-fehér volt, úgyhogy csak a népismeretet tudtam ott nyomtatni. A színes töriseket az óvodában nyomtatta nekem ki Czégény M. Ja, igen, ovinak van ám színes nyomtatója, tanároknak nuku. Jellemző! És persze látom ám, hogy néhány kolléga tételei hogy néznek ki: egy tétel kb. fél oldal, nekem van 4 oldalas tételem is, sőt, népismeretből több is. És hát persze nekem két tantárgyat kellett. Mi sem természetesebb, hogy saját lapra nyomtattam. Egyesek meg azon vannak kiakadva, hogy a tanári jelentését az irodás csaj nem gépelte le neki. He-he...kétlem, hogy bárkinek is eszébe jutott volna, hogy mással gépeltesse le, csupán ennek az illetőnek. Ez is jellemző!

Sok volt ez mostanában nekem, nagyon elegem van, lennék már Rómában! És Párduc is idegesít, mert rohadt büdös van, minél hamarabb el kéne vinni.

Na jó éjt!

Vágyódás az eper után

Szombaton elhatároztam, hogy délelőtt lemegyek a kedvenc zöldségesemhez epret venni. A múltkor is csodás, nagyon fini, szép nagy epreket kaptam ott. Nagy kómásan letántorgok úgy fél 10 körül (előző napi buli utóhatásai:)), látom ám messziről, hogy a lakótelepi csürhe hosszú sorokat alkot. Na, gondolom magamban, ezúttal nem leszek ideges, az eperért megéri annyit sorban állni. Odaérek, nézelődöm, eper sehol. Elvitték mind! A sáskahad letarolt mindent!!!!! Úgyhogy hoppon maradtam. És mivel aztán vasárnap és hétfőn munkaszüneti nap volt, dupla szívás, mert majd csak kedden lesz esélyem újra megpróbálkoznom az epervadászattal. Asszem, kedden reggel 7 körül fogok menni, hátha lesz még, és a Profi-szatyros, melegítős, hamisított kínai tornacipő márkás egyedek még hagynak a szerényebb vevőknek is.

Első bejegyzés

Új blog, új bejegyzés...Úgy éreztem, kell egy olyan blog, ahol leírom, milyen szívások érik az egyszerű embert mindennapjai során. Úgy tűnik, társzerző(k) is lesz(nek). :D