Lassan lopakodó agyhalál

Bizony, létezik ilyen. Vagy valami hasonló történik velem már egy pár hete, és most ez csak egyre fokozódik. Órákon lefárasztják az agyam, a kezem görcsben áll a jegyzeteléstől, amit visszaérkezve a koleszba igen bajosan tudok kisilabizálni, ráadául Kazinczyhez hasonlatosan új szavakat is alkottam, amiket a szótárban sem lehet megtalálni, de én legalább írok. Ha teljesen feleslegesen is, mert a gondolatok nem kapcsolódnak egymáshoz, ráadásul néha egyenes ellentétben állnak, elég érdekesen jövök majd ki az őskoros vizsgámon, de ezen majd karácsony környékén fogok aggódni.

Sehol nem állok, sőt, még a seholt sem közelítem meg. Órák után vagy visszamegyek a koleszba, eszek, tusolok és dőlök az ágyba, vagy előtte beiktatok egy könyvtárat, később egy tanulást, és ugyanaz a további. Egyszerűen nem tudok semmit csinálni pluszban, holott át kell írnom a jegyzeteim, mert 2 hét múlva itt a német, latin, mitológia, úvod do stúdia histórie és még 2 proseminárna práca is leadásra vár, szóval lenne mit csinálni, én meg csak ennyire vagyok képes. Ráadásul a többi vizsgára is készülnöm kell, mert nem hiszem, hogy karácsonykor lazán elnéznék, hogy én a könyveket bújom, holott nem lesz más választásuk. És még a karácsony is itt van.... minden évvel egyre rosszabb. Nem tudom, mit ajándékozzak a szeretteimnek, holott ők mindig egy könyvet adnak, ami ezen ünnep alkalmából minimum 3 könyvet jelent, amiket megint nem tudok elolvasni, de nincs még egy olyan egyszerű ember, mint én, tehát én meg törhetem a fejem, mivel rukkoljak elő, de ilyen agyhaláli állapotban ez nem lehet sikeres. Gondolkodtam, hogy elkezdek kávét inni, mert a tea koffeintartalma nekem puding, semmit nem ér, de ha még a gyomromat is k.o.-val részesítem, az lesz a tuti. Akkor teljesen kész leszek, nem csak félig.

Na jó, megyek, nyüstölöm tovább a mítoszokat, hiszen szótárt biztosan nem használhatok, miért is ne.... És még a fekete tollam sem akar rendesen működni, persze, bementem a tesco-ba, hogy pótoljam a hiányt, erre egy fia tollat sem találtam, a füzetek meg 2x olyan drágák, mint otthon. Ráadásul egy normális ajándéküzletet sem fedeztem fel, a papírboltról meg ne is beszéljek. Oké, hogy kapok ösztöndíjat, amit ebben a hónapban még nem láttam, holott 10-éig be kell fizetnem, ráadásul banki átutalással, de a kártyámon nincs is pénz! Mert hogy ők szünetre mennek. És akkor? Ha én postán fizetem be, még hétfőn, szintén beérkezik 10-ig.... ááááááááááá, húzzák ezzel a félhulla agyam, meg tanuljak is. Ráadásul a németem hogy lesz meg, az is igen jó kérdés. Mindegy, megoldom, mint eddig úgy általában mindent. Aztán ha otthon beszólnak, hogy nem mosolygok, meg hogy milyen problémája lehet egy gyereknek (holott 6 éves korom óta intelligensebb vagyok a kortársaimnál, és 9 éves korom óta határozottan felelősségteljesnek vagyok mondható, tehát már régóta nem vagyok gyerek, amit ők is nagyon jól tudnak) úgy hiszem, gyakorlom az önkontrollt, és elmegyek futni a határba. Ha véletlenül Romániában kötnék ki, az sem gond, majd világot látok kicsit....

Hiába alszok eleget, ha a szobatársam negyed 5-kor hangosan mászik az ágya felé, én meg halálraváltan, majdnem az ágyamból kiugorva nekiesek, és nyöszörögve kérdem, hogy mit csinál, mert eddig nem volt ott és az is fura, hogy felébredtem, holott mellettem akár ágyút is robbanthatnának, azt sem venném észre. És csoda, hogy elaludtam, és megint nem 9-re értem a könyvtárba, hanem fél 12-re? Fáradt vagyok és nyűgös, szívesen felpofoznék valakit, sőt, azt is megkísérlem, hogy szemrebbenés és öklendezés nélkül felboncolnék egy arra érdemes embert, ha felbosszant.

Szerintem megyek, még mielőtt tényleg keresek egy ilyen embert :S