Pages

Elég volt......

Eddig is túl sokan mondták meg, mit tehetek, mit kell és mit tilos megtennem, miről nem is álmodhatok.... És persze most, mikor megint elég erős vagyok ahhoz, hogy kitörjek ebből a bezártságból, megint jönnek a fenyegetések, megfélemlítések... És még ő van felháborodva, mikor azt mondtam, hogy már késő, semmit nem ér, és hogy én nem fecsérelném felesleges dolgokra az erőm és az időm. Mert már annyira mindegy. Nem most kell. Nem... már nem....

És a másik meg: Ki hitte azt, hogy én mindig mindenkinek segítek? Ezt most tessék szépen elfelejteni. Mindenkire teszek nagy ívből. Persze.... Én segítsek, ápolgassam, meg nyugtatgassam a lelküket, hogy én már végigcsináltam, a szájukba rágom, mit honnan és hogyan, plusz egy-két egyedi tipp. Nem hogy hagynám, csináld, ahogy tudod, nekem sem segített senki. Én voltam a hülye, így van.

De mostantól más lesz. Idegesít a szenvedő hangjuk, hogy jesszusom, de sok minden van, nem bírom, meghalok. Persze... ha az olyan könnyű lenne... akkor már én sem lennék itt, választottam volna a könnyebb, járt utat a járatlan helyett....
De nem... Ezentúl, ha valaki akar valamit, azt mondom, bocs, öreg, jobb dolgom van. Mert most mit magyarázkodjak, hogy nélkülem vajmi kevés esélye lett volna bárkinek is azt elérni, amit. Mert ugye, aki segített, azt el kell felejteni. Az nem számít, csak az, hogy megvan. Éljen. És hurrá... Ünnepel a nép. És a segítő kezet nyújtó tovább kushad magányosan, mert senki nem keresi... Mert most nincs rá szükség. És ez az, amit marha nagy pofátlanság.... Mert nekem persze mindenkire van időm. Főleg a nagy hajtás idején, mert miért ne. Nekem úgysincs jobb dolgom, hogyne. Meg ahogy mindenki elképzeli. És ennyi volt, vége.

Most már csak én számítok. Csak az én dolgaim. És nem segítek. Senkinek. Semmiben. És persze akkor én leszek a rohadék. De tudjátok mit? Teszek rá, mert így nekem jobb... Mert más is szenvedjen a saját dolgaiért, vége annak az időnek, mikor én szenvedtem másokért és nem kaptam viszonzásul semmit. Még egy köszit sem. Vagy egy kösz, b.meg sem volt. És ezért leszek mostantól megint az, aki voltam nagyon-nagyon régen...
.

1 megjegyzés:

napcsilla írta...

Meg kell válogatni a körülöttünk levő egyedeket: idiótákat hanyagolni, jófejekre koncentrálni. :))