Életem legnagyobb szívása

Ekkorát még soha életemben nem szívtam. Komolyan. Történt ugyanis, hogy nagy lelkesedésemben kitaláltam, hogy nekem mindenáron ott kell lennem ama történelmi pillanatnál, amikor eldől, hogy a Fidesz nyerte a választásokat. Úgyhogy Peckyvel felkerekedtünk, és Budapest felé vettük az irányt, a Vörösmarty térre, a Fidesz ideiglenes főhadiszállására. Úgy számoltuk, hogy kb. este 10 körül már a szavazatok nagy hányada fel lesz dolgozva, így nyugodtan elérjük a 23.10-es vonatot. Tisztára be voltunk sózva, nagy lelkesedés...stb...Oda is értünk nagy nyugisan a Vörösmarty térre, ahol jó kis élő zene ment (tiszta Dublin retro feeling), már gyülekeztek az emberek, a tér üvegpalotájában pedig láttuk, hogy jönnek-mennek a leendő kormánypárt képviselői - fel is integettünk nekik :) Este 7-től aztán megkezdődött a huzavona. Urnazárás után egyből adták a tv-k az exit poll-okat, nagyarányú Fidesz győzelem mindegyiknél - a győzelem biztos volt, csak az arányok voltak kétségesek. Ezután jött a fekete leves. Az idióta, béna, tökölődő OVB és OVI (a választásokat lebonyolító két iroda - egyáltalán miért kell hozzá két iroda, egy nem elég?) meghosszabbították a kampánycsendet, mivel 8 szavazókörben még szavaztak. Mit szavaztak, több száz méteres sorok alakultak ki. És mindez miért? Ugyanis a nem lakóhelyükön szavazókat egy db. szavazókörbe zsúfolták be településekként. És így az átlag 7-800 szavazó helyett, több ezren szavaztak egynehány szavazókörben. Ugyan miért is jutott volna  is az eszébe a fentebb említett bizottságok közül bármelyikének is, hogy meggyorsítsák a szavazást ezeken a helyeken, amikoris már délután lehetett olyan beszámolókat látni tv-ben, hogy valaki már 50 percet állt sorba (nekem kb. 15 percet vett igénybe az egész oda-vissza úttal). Minden elismerésem azoké, akik kivárták a sort, órákig álltak sorban - én is ezt tettem volna. Olyan ritkán szólhat bele az ember a politika irányításába, legalább ilyenkor 4 évente hadd éljek már a jogommal. Az utolsó szavazó éjjel 1/4 2-kor adta le a voksát. Abszurdisztán! És akkor visszatérve ránk. Negyed 8 körül az OVB-OVI kitalálta ezt a meghosszabbított kampánycsendet, figyelmen kívül hagyva, hogy az egész ország idegeskedve várta az eredményeket. Nekünk pedig nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogunk sem ünnepelni, sem eredményeket megtudni, sőt, elment 3400 Ft.-unk a vonatjegyre, és mivel csak hajnali 2 után értünk haza, kóma volta 2 napig suliban, de sebaj... Szóval 22.30-kor indultunk vissza a Keletibe, 22.45 körül jött az 1. infó az eredményről, és amikor már a vonaton ültünk tudtuk meg, hogy Orbán Viktor most lépett a színpadra a Vörösmarty téren. Véleményem szerint két fideszes sírt bánatában az országban: akik a Dacia expresszen ültek Békéscsaba felé menet. Olyan érzés volt, mint kielégültnek maradni szex után (tudom, hogy durva hasonlat, de tényleg olyan volt). Odamentünk ünnepelni, örülni, látni Orbán Viktort, mivel 8 évig csak tűrte az ember a komcsikat, erre mindenről lemaradtunk: az ünneplésről, Viktorról, az eredményekről, az állítólag tök jó m1-es műsorról, és úgy általában mindenről. Plusz anyagi kár. Láttuk viszont a volt és leendő belügyminisztert, Pintér Sándort és Selmeczi Gabriellát. Ennyi. És ott virítunk a blikk és az index fotóin. És azóta sem tudtam rendesen örülni. Elvették tőlünk az örömet.

Erről maradtunk le:

És ez jutott nekünk:

Pálffy István bemondja, hogy ha 8 évet kibírtunk, akkor pár órát még biztosan...

                 Pecky ama bizonyos színpad előtt

                 És én is ugyanott

Gerbaud cukrászda a Vörösmarty téren

Ünneplés előtt még

Pecky bambul :)

Cuki Pecky cuki sapiban :)

 

  Vörösmarty téri részlet

Én nagykabát-kesztyű kombóban fáztam, egyesek meg strandpapucsaban...no comment

És íme az index.hu ill. a Blikk fotói, amelyeken ott virítunk:

Akkor ennyit 2010. április 11-ről, emlékezetes volt, az biztos. Ciao, Cs.

Az emberi tűréshatárok

Betervezett könyvtárazás -> ülve elalvás

Reggeli arcmosás -> vaksötétben, mert 8-tól délig nincs áram a koleszban

Nincs áram -> nincs lift

12 emelet lelépcsőzése -> lekésem a buszt

Lekéstem a buszt -> negyed órás unalmas várakozás

Leszállok a buszról -> a combfixem lecsúszik a térdemig

Valami hasonló :S

Azt a rohadt.....

Hangzik egy ideje a szobámból, ha valaki erre jár, azt hiszi, nem vagyok normális... Történetesen most épp eszemnél vagyok, arról nem tehetek, hogy ha a betegség előszelét megérzem, kapásból mindent elkezdek utálni.

Utálom a telet, hogy nem takarodik el innen.

Hogy csütörtökön esett a hó és a suli bejárata előtt majdnem takartam egy akkorát, hogy azt Chaplin is megirigyelte volna..... pontosabban megcsúsztam a vas mit tom én min, ami a sarat hivatott ímmel-ámmal letakarítani a nebulók és iskolai alkalmazottak lábbelijéről. Igen, megcsúsztam, először hátralendültem deréktól felfelé, minek hatására kirepült a kezemből az mp3-am. A második megmozdulás egy tökéletesen végrehajtott mérlegállás volt- szerintem Krátky tanárúr és Zsibi pozitívan osztályzott volna.... Nah, legutolsó mozdulatsorral kétszeresen veszélyeztettem testi épségem- először is 10 centin múlott, hogy nem orroltam bele a vas ajtóba, és további 20 centi volt a padlótól. Érdekes látvány lehettem reggel 7-kor. Kb 5 percig még úgy remegtem, hogy ha vki olyan lát, aki nem ismer, a Parkinson-kór kezdeti stádiumát állapítja meg.

Utálom az orkán erejű szeleket márciusban.

Továbbá utálom az orrfolyást, holott reggel semmi bajom nem volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És ezzel mindent elmondtam.

De a retkes kis bacilusok nem fognak sokáig partizánkodni XD Hááááá, kinyírom őket :P

Latin házi x felvonás

Holnapra nem ártana megcsinálni a latin házit, igen ám, de az meg hol van? .... Ilyen, s efféle kérdések (némi káromkodással megspékelve) tűnnek fel a töri csoport netes oldalán, mivel a tanár megint elfelejtette azt elküldeni. Mert hát mit tegyünk, egymillió dolga van, 2 suliban tanít, ki tudja, mennyi órája van, szenátusi tag (a sulié) és már a második csop. társam mail címét kérte el, hogy tegye fel az oldalra a szükséges oldalakat. Mert ugye könyv nincs, ő meg nem fénymásol. Az előző csajnak is (aki mint kiderült, megbukott a latin 1-en és ezért nem vehette fel a latin 2-t) folyamatosan elfelejtette az emil címét, elküldeni az oldalt, vagy azt kamuzta, hogy elküldte.... Na én meg nem fogok itt a net előtt rostokolni éjfélig, jobb dolgom is van annál.... Vagyis inkább rostokolnék, csak németet kell csinálnom..... Am. erősen kétlem, hogy én valaha is kiejtek egy épkézláb mondatot németül (leszámítva az Ich spreche Deutsch nicht... remek mondatát XD), de azért tanuljuk nagy bőszen..... persze, mint kiderült, lesz angol is. A fél csoport örömujjongásban tört ki, ami lemondó sóhajra váltott, miután valaki nagy bátran megkérdezte, hogy mikor vehetjük fel, s mire a kiábrándító válasz: negyedikben. Príma, addig azt is elfelejtem, amit eddig tudtam.... :( De az élet nem habostorta, ....... s ahogy elnézem, az enyém eléggé cukormentes néhanapján :S

Próbafülke

Tudtam, annyira tudtam, hogy ez fog történni! Bikini felsőt próbáltam a New Yorkerben. Nagyon-nagyon jó bikinik vannak ott, az én méretemben is, szép színek, elfogadható áron. Kettőt vittem be, de kb. fél óráig elvoltam a próbafülkében, lévén, problémás AZ a bizonyos testrészem. :) És annak rendje és módja szerint egy hülye picsa rám nyitotta az ajtót. Már éppen vettem vissza a rendes melltartómat, amikor rám nyitott. Az, hogy lefele nézzen, hogy kikandikál-e onnan valakinek a lába, már luxus. Az a szerencséje, hogy nem 20 másodperccel korábban történt a dolog, akkor tuti beszólok valamit. Így csak enyhén gyilkos tekintetemet vetettem rá. Annyira rühellem az ilyen ribancokat (mert úgy volt öltözve, mint egy ribi)! Kész trauma volt! Cs.

2000 Forint

2000, azaz kettőezer Forint fizetés”emelést” kaptam. Igen, mindezt az adó”reform” jóvoltából, amely szerint a netto 300 ezer Ft. felett keresők havi kb. 15 ezer Ft.-tal vihetnek haza többet, nekem meg 2000 Ft. “többlet” jár. Igen, megcsinálták! Köszönjük! És még büszkék is magukra, hogy adócsökkentés volt. No, majd meglátják áprilisban....! Na, nem füstölgök tovább, megpróbálom majd a - számlák befizetése után -  maradék 12 ezer Ft.-ból kihúzni a hónapot.

Cs.

Egy újabb teás bejegyzés

Miután rittyentettem magamnak egy jó mikrós ebédet (ami eredetileg nem annak indult), teát akartam inni. Ez persze mindig jól megcukrozom, igen, általában ezért mindegyik túl édes :D Szóval most gondoltam, kipróbálom a kamillás-mézes teát, biztos nagyon finom lesz. Beleöntöttem a cukrot, majd elfordultam. Mikor meg akartam kavarni a löttyöt, furcsa volt, hogy olyan átláthatatlan fehér színe van, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert ilyen teát még úgysem ittam. Egy kis kanálnyi mennyiséget magamhoz vettem, hogy rájöjjek, milyen íze van, de reflexből ki kellett köpnöm. Hihetetlen, de abban a dobozban, amiben eddig otthon cukrot tároltam, direkt nem cukrot hoztam és előre röhögtem magamon, hogy mi lesz, ha ez kimegy a fejemből.

Hát most nem röhögtem, hogy megsóztam a teám :S

És ebből is látszik, hogy a bénaságból sosem elég :S

Életem a Šturákon

Hát, elég régen írtam már, de most van egy vicces történetem, ami inkább szánalmas, és felháborító, amit kétségkívül meg kell osztanom veletek.....

Kedden elvileg este fél 8-ig van órám, de kb 7-kor már a koleszban voltam. Nagyban olvasgatok, a szobatársaim meg a szomszédaim rohangálnak, hogy "jaj, mit vegyek fel....", hát, gondoltam, buliznak, bár csütörtökön van a nagy banzáj. De ez mióta akadályozza meg hetératermészetüket a piálásban?

Elmentem tusolni, és a napi fáradalmaktól való lelki tisztulás (hát, ugye, valamikor a sok gyökér ember idegtépő viselkedését és bosszantgatását is ki kell szelektálnom, ha nem akarok bekattanni :)) közben rájöttem, hogy ezek most akarnak partyzni a szobában, piálni, vizipipázni, meg minden. Hát, úgy rohadtul nem volt ehhez kedvem, ezért felhívtam csop.társam, hogy vajon a szobatársai kiakadnak-e, ha átmegyek latint tanulni oda- mert azért másnap egy rendes előző féléves kikérdezés volt beígérve....

Átmentem, majd mivel a szobatársai 11-kor mennek aludni, eljöttem, én naiv azt hittem, ezek a pernahajderek a szobámban a sok ismeretlen idióta haverjukkal egyetemben befejezték a bulizást és elpályáztak.... Ahha, hogyne.

A folyosó elejéről hallottam, ezek mit össze-vissza ordibálnak. Én nem mertem bemenni, mert mit csináltam volna. Kinn álltam, mint egy szerencsétlen, majd elrejtőztem a lépcsőházban, ahol meg lement az egyik srác. Mikor visszament a szobába, gondolom, elmesélte, hogy látott, erre meg fél órán keresztül (komolyan, néztem az időt) a nevemet ordibálták. Hát, ez nagyon nem jó jel, ezért újabb búvóhelyet kerestem- a konyhát. Ott dekkoltam hajnali 1-ig, mire csend lett és visszamerészkedtem a szobába. Félve nyitottam be, hogy mi fogad majd- leöntve az ágyam, kiforgatva a szekrényem, mindenre gondoltam, amit el lehet képzelni. De a hatalmas kabátkupacon az ágyam tetején, a cigi-pia-vizipipa füstjének émelyítő szagán kívül efféle nem volt. A kabátokat átdobáltam az ő ágyukra, igyekeztem kiszellőztetni a szobát, de majdnem visszajött a nap közben magamhoz vett táplálékom, ami egyáltalán nem volt valami eget rengetően hatalmas mennyiség. Utálom ezt a szagot.

Jah, a legjobb az egészben, hogy másnap 7:20-kor volt órám, ezek meg fél 4-kor értek a szobába- akkor még csak 2 órát aludtam. Reggel úgy kapkodtam, mert annyira fáradt voltam az alig alvástól, hogy egy kicsit elaludtam, de a tanár késett, így semmi gond nem volt.

Szóval, egy isten is bújkálhat a ribi szobatársai és még .... barátaik elől a lépcsőházban, avagy a konyhában az asztal mögé kucorodva. Komolyan elterveztem, hogy ott alszok, ha nem lesz más lehetőség. Hogy miért bújtam el? Mert egy kisebb razziát indítottak utánam ezek a kedves emberek (nem tudok rájuk már jelzőt sem alkalmazni...), azt meg, hogy miért nem találtak meg, mikor ez a helyiség a szobánk mellett 2 ajtóra van, a brutálisan ittas állapotnak tulajdonítom.

Ha valaki nekem a boldog egyetemi koleszos évekről fog magyarázni, hogy nem is volt olyan szörnyű, csak úgy éltem meg, nem tudom mit csinálok vele. Van két alternatíva: vagy csendben végighallgatom, felállok és otthagyom, vagy pedig előjön belőlem az elvetemült és péppé verem XD

A három “T”

Most nem a Kádár-rendszer kultúrpolitikájáról lesz szó, hanem arról, hogy 3x kellett a T-Home-ba (ezután tészarok) bemennem, hogy végre levakarjam őket magamról.

19-én végre jött a Digi Tv és bekötötték a netet, tv-t, telefont. 20-én bementem a tészarokhoz, hogy lemondjam az internet-előfizetésemet náluk. Fél óra várakozás után meglepő módon csak egy papírt kellett aláírnom, nem próbálkoztak ott tartani, nem kérdezősködtek, hogy miért bontom fel a szerződést. Megkérdezték, hogy a modemet visszahoztam-e. Persze, nem vittem vissza, mert honnan a fenéből tudtam volna, hogy vissza kell vinni. De sebaj, mert kijönnek érte, mondta a csaj. Jó, vártam, hogy hívjanak időpontot egyeztetni, hogy mikor jöjjenek ki a szaros modemért. De nem hívtak, hanem 22-én találtam egy értesítést a postaládámban, hogy itt voltak, de mivel nem voltam idehaza, új időpontban jönnek. De az új időpont rubrikája üres volt, helyette odaírták, hogy hívjam fel a központot. Ezt meg is tettem következő hétfőn. Elsőre nem vette fel senki, másodjára sem, harmadjára igen, de akkor meg 8,5 percig zenélgetett, így úgy gondoltam, hogy akkor inkább beviszem én nekik személyesen. Ezt meg is tettem, megint kb. 40 perc várakozás után kerültem sorra, amikoris a csávó “mi sem természetesebb, miért nem tudod te hülye picsa?” ábrázattal közölte, hogy nem elég a modem, hanem kellenek hozzá a kábelek, sőt, a telepítőlemeze és az eredeti doboza is. És rohadtul nem érdekelte, hogy közöltem vele a kollégája nemtörődömségét, hogy péntek délelőtt jött ki a modemért, amikor az emberek többsége dolgozik, és hogy a központjukban majd’ 10 percig senki nem vette fel a telefont. Jó, oké, másnap megint megyek, modemestül, kábelestül, viszont telepítőlemezt és dobozt nem találtam itthon, nem tudom, honnan gondolják, hogy ezt természetes módon elteszi az ember. Végre gyorsan sorra kerültem, telepítőlemezt nem kértek és dobozt sem, mivel egy másik ügyfélszolgálatoshoz kerültem. Persze, már kiszámlázták a 16 ezer Ft.-os modemdíjat, amit szerencsére visszavontak. A nagy para abból adódott, hogy amíg nem viszem vissza nekik a modemet, addig számláznak, és így egy héten át a digit és a tészarokat is fizethettem volna, de aztán kiderült, hogy hála az égnek csak 20-áig fizetek a tészaroknak.

Tipikus magyar történet, idegrohamokkal miegymás...De legalább lekoptak rólam, mert a szolgáltatásuk eléggé hagy kívánni valót maga után, mind a net, mint a kábeltévé.

Ennyit erről, pá, Cs.

Eső és hó kombó

Akárhányszor is akartam a héten délután a suliból haza indulni, tuti, hogy elötte kb. fél órával gondosan elkezdett esni az esö. Mit esni! Valósággal ömleni. Olyan is volt, hogy hóval volt megspékelve. Garantált szarrá ázás majd’ minden nap. Ezt még el is néztem volna, ha legalább pár centit növök, dehát ez nem következett be. :)