Nem lehet elviselni ezt a rendszert. Heti 2 party (dohányzás az erkélyen, de mivel ki van nyitva az ajtó, bejön az egész füst; a szobában vízipipa, és ki fullad meg? Én természetesen… az állandó alkoholizálásról meg nem is beszélek), a szobatársam állandó nyavalygása, hogy nem tud mit kezdeni a pasikkal, majd mindig másik srác jön fel, egyiknek sír a másik bunkó pasiról, a másiknak meg az előzőről. És azt mondja, csak az egyik kell neki. Egyszerűen ez a Pasifaló nem tudom hányadik szériája, de miért mindig én vagyok a szenvedő alany, akinek el kell viselnie a nem kívánatos személyeket éjszaka, és a …. hangokat a másik ágy felől?!?!?!?!?!?!?!?! Nem tudom, milyen regény lenne belőle, de hogy azt tökéletesen ki lehetne belőle érezni, mennyire megütközök ezeken az „újdonságokon”, és nem bírom felfogni ezt az egyetemi létet, vagyis nem akarom, abban biztos vagyok. Oké, legyen egyetemi élet, csak kerülje el az én szobám. Úgy tűnik, túl sokat kérek L De ez annyira érvénytelen. Tanulni sem tudok, mindig a könyvtárba kényszerülök, reggel meg vaksötétben tippelek, hogy azonos zoknit veszek-e fel és nem fordítom ki a felsőm, meg hogy mindent bepakoltam-e a táskába. UTÁLOM!!! Hálásan megköszönném, ha valaki jönne és megmentene. :S

Lassan helyet cserélek Hamucipővel, kivéve, hogy nem vagyok szőke és nem megyek el egy bálba, ahol találkozok a herceggel és leszek hercegné, de a rabszolgamunka stimmel. Ma szóltak rám, hogy én vagyok a takarításért felelős, mert sok haj van a szekrénye előtt. Mert én fésülködöm ott, és nekem vannak vörös hajszálaim, ugye? Meg mindenért én vagyok a felelős, nem? Jó hogy nem már azért csesz le, mert esik az eső és hideg van. Én meg ugyanolyan bunkón visszaválaszoltam neki, hogy tudom, és majd megcsinálom. Még ő volt felháborodva, hogy a kis rendes, csendes és szerény magyarországi külső burokból kikukkantott az irónia. Szakadjon már le rólam, mert nem jár jól, ha felbosszant.

Share This

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
Get MintShare Now